A történelem során teljes pompájukban már az ókori Egyiptomban is feltűntek a fűszerek. A világon szinte mindenki a múmia fogalmát az egyiptomi civilizációval köti össze. Noha a fűszereiket kedvelték ételeikben és a konyhában, még inkább fontosnak tartották a múmiák balzsamozásánál. A múmiák nem mások, mint tartósított holttestek. A mumifikáláshoz rengeteg, több kilogrammnyi köményt, ánizst, majoránnát, kassziát, kakukkfüvet és más egzotikus fűszert használtak.
A kerti kakukkfű, kicsit latinul Thymus vulgaris, egyes elméletek szerint, az óegyiptomi balzsamozó Thm vagy Tham szóig vezethető vissza.
Manapság egyre többen használják a növényt, inhalálásra és fürdőzésre is, mert illóolaja serkenti az immunrendszer működését és a fehérjesejtek termelődését. Nem véletlenül már a régmúltban is a fertőzések gyógyszere volt. Hatása máig rendületlen, torokfájás, köhögés és egyéb légúti bajok ellen számos gyógynövény könyv ajánlja.

Mivel illata is kellemes, füstölésre és testbedörzsölésre is alkalmazható. Nincs más dolgunk, mint hozzájutni egy kis kiszerelésű extra szűz oliva olajhoz, azt a kakukkfűvel együtt nagyon alacsony lángon fölhevíteni 60-70 C°-ig. 1 perc után, levenni a tűzről és megvárni míg kihűl, üvegbe zárni és eltenni 24-36 órára száraz hűvös helyre. Ez alatt az idő alatt, a kaukkfű erejét lágyan magába szívja az olajunk, amivel külsőleg kezelhetjük járványos időkben torkunkat, vagy izomgyulladásainkat.

1719-ben Neumann Caspar fedezte föl illóolajának fő hatóanyagát a timolt, mely nagyon hatásos gátló anyag a gombák, bélférgek és baktériumok ellen. A timolt rendszeres fertőtlenítőszerként alkalmazták az első világháborúig, ami aztán ki is robbantotta az úgynevezett kakukkfűválságot.
A kis óegyiptomi varázsnövényünk illóolaja tartalmaz még karvakolt, ami baktérium, vírusölő és egyben fertőtlenítő hatású vegyület.
A hindu népi orvoslás a mai napig féregűző szerként használja a jellemzett növényünket.

Vegyünk hát egy csésze jó forró vizet, 2-3 kiskanál friss kakukkfűlevelet, szórjuk bele, és öt perc pihentetés után lassan kortyolva, gőzét belélegezve fogyasszuk el. Ha a megfázás korai vagy kései szakaszában járunk, a teát igyuk mézzel. Ennek a remek italnak kellemes íze mellett, gyomornyugtató és kedélyjavító hatása is lesz, nem beszélve arról, hogy másnaposság ellen is jó.
A kakucskafű a francia konyha egyik klasszikus fűszere a petrezselyem mellett, de a világon mindenhol kedvelik. Szerencsénkre elég könnyen hozzájuthatunk mi is, télen szárítva, szárról vágottan, viszont kora tavasszal már cserepes formában is. Mindenképpen a friss növény használatát javaslom, akár gyógyászati célra, akár főzésre szeretnénk használni.
Remekül passzol, halakhoz, tengergyümölcseihez, főleg a citromos kakukkfű. Kiváltképp alkalmazhatjuk nehezebben emészthető ételekhez, mint a gombák, vagy a zsírosabb húsok. Legyen itt szó bárányról, marháról vagy sertésről. Ha már itt tartunk, akkor legyen szó sertésről, ugyanis a következő receptem egy malactarja, amit kakukkfűvel sütve tettem a vasárnapi családi ebéd fő fogásává.
Mindenkinek bátran ajánlom, tálaláskor a frissen facsart lime levével nagyon hamar elfogyott.

Lássuk, hogyan kerülnek bele a rómaiba az alapanyagok:

   • malactarja                         1 db (1,3-1,5 kg)
   • római tál                            1 db
   • sertés zsír                          1 evőkanál
   • vöröshagyma                    2 nagyobb fej
   • fokhagyma                        1 fej
   • sárgarépa                          3-4 szál
   • petrezselyem gyökér       2-3 szál
   • zeller gumó                       1\2 db
   • friss kakukkfű                  1 csomó
   • friss petrezselyem           1 csomó
   • lime                                    1 db
   • só, bors                              ízlés szerint


Első fontos lépés, hogy egy éjszakára a római tálunkat áztassuk be hideg vízbe, hogy a kerámia megszívja magát, így nem fogja a nedvességet elszippantani a húsunktól. A húsunkat ugyanekkor éjszaka dörzsöljük be borssal és a kakukkfű felének a leveleivel.
Másnap reggel kiemelve a vízből a rómait, csöpögtessük le, és kenjük ki a sertés zsírral. A malactarját formázzuk, ha szükséges, majd sóval jól dörzsöljük be. A megtisztított zöldségeket (hagyma, fokhagyma, répa, gyökér, zellergumó darabolva, petrezselyem zöld) dobáljuk bele a kakukkfű másik részével egyetemben a római tálba, majd fektessük rá a húsunkat. A husit azért szabad csak sütés előtt sózni, mert ha azt egy éjszakával hamarabb tennénk meg, akkor az értékes húsnedvek, jóval sütés előtt távoznának belőle. Előmelegített 220-230 C°-os sütőbe tesszük be, és itt sem szurkáljuk majd a kis disznóságot sülése közben. Inkább 15-20 percenként vegyük ki és locsolgassuk meg az alatta lévő lével, így megóvjuk a korai kiszáradástól. Az én jelöltem 120 perc hőkezelés után, tökéletesen omlóssá varázsolódott.

Köretnek hagymás habos burgonyát tálaltam hozzá (4 főre):

   • burgonya                 1 kg
   • tejföl                         1 kis doboz (175 gramm)
   • 80 % -os vaj            15 dkg
   • tej 2,8 %-os             4-7 dl
   • petrezselyem          1 csomó
   • lilahagyma              2 közepes fej
   • só                              ízlés szerint

Habos burgonya? : Ez alatt azt értem, hogy burgonyapor nélkül készült habosított burgonya püré.
Elsőként a petrezselymet és a lilahagymát finomra vágjuk.
Biztos szemet szúrt az anyaghányadnál a tej, hogy lehet most 4 vagy 7 dl. Azért nem mertem erősködni a tej mennyiségének konkrét megadásával, mert ugyanis nagyban függ, milyen minőségű burgonyát választunk. Vannak ugyanis „A”(salátaburgonyák), „B” és „C” jelzésű burgonyák. A jelzések a keményítőtartalmukat jelenti, ami meghatározza, hogy a krumplicskák formatartóak e, ők az „A”-k, vagy porhanyósan szétfövősök e, na, ők a „C”-k. Ha lehet, inkább válasszunk „B-C” vagy „C” jelzésű burgonyát, ha zöldségesnél járunk. Ilyenek az Hópehely, Góliát, Tangó vagy Atlantic, Fasan, Lady Rosetta és Oscar fajtájú burgonyák. Amennyiben sikerült beszereznünk akkor hát a krumplikat megpucoljuk, kockázzuk és jó sós vízben föltesszük főni. A tejet kis nyeles láboskában lassú tűzön forrásig hevítjük. Ha a burgonyánk puhára főtt, leszűrjük, és egy habverő - gép segítségével elkezdjük pépesre zúzni.Közben folyamatosan adagoljuk hozzá a forró tejet, és a vajat. A burgonya a forró tejet nagyszerűen fölveszi, és közben habosodik is. Elérve a kívánt állagot a tejfölt hozzáadva elkeverjük benne, majd beleforgatjuk a petrezselymet és a lilahagymát is.

Jó étvágyat!

„ Karjaidba borulok, mikor hazatérsz, a kakukkfű ereje kísérjen sikerrel utadon. „

Eme hasonló szavakkal válhatott el kedvesétől az a római hölgy, aki élete szerelmét engedte hadba az ókori csaták idején. Ugyanis a választott fűszeremnek, már a régi időkben is nagy szerepet tulajdonítottak, függetlenül a konyhától. Rómában közismert volt, hogy bátorságot ad a fogyasztójának, így a harcok előtt és közben is fogyasztották. Sőt mi több, a csaták előtt, ha tehették kakukkfüves fürdőt vettek. Apicius szakácskönyve bizonyítja, hogy fűszerként is használták megannyi ételben. Akár a „nagy falásokról „lenne szó, vagy csak sült húsokról, egészben sült nyulakról, vagy halakról és a tenger gyümölcseiről.
A görögök mai napig rendszeresen használják ételeikben, őseiknél az illata miatt volt a kecses elegancia fő jelképe.

Előre haladva a középkorig, ismét római vonások tűnhetnek föl, mikor a harcba induló lovagok zsepijére kakukkfű mintát hímeztek kedveseik, így adva nekik bátorságot és támogatást.
Még sorolhatnám a különböző korokat, mikor és hol tűnt fel a növény, mint fűszer, gyógyszer, parfüm vagy tartósítószer.
Manapság számos fajtája ismert, mint citromos balzsamfű, mezei démutka, kerti kakucskafű avagy kakukkfű. Ez a remek növény (Thymus vulgaris) származási helye, a Földközi-tenger sziklás és peremes vidéke. Ékírásos emlékeink beszámolnak arról, hogy már időszámításunk előtt 2000-ben a Sumér civilizációban is termesztették kapor és koriander mellett.
Szerencsénkre Európában is teret hódított, a Benedek-rendi szerzetesek terjesztették el a XI. század idején. Nagyon kellemes, kámforos illatú fűszernövény, mely étvágygerjesztő, és segít az emésztésben a nehezebb ételeknél. Vadhúsok készítésénél elengedhetetlen, nagyon jól passzol halakhoz, és kiváló a tenger gyümölcseihez. Vigyázzunk viszont használatakor, mivel rettentően aromás fűszer, ne adagoljuk túl. Felhasználási javaslatként tudnám ajánlani, hogy a főzés első szakaszában, már tehetjük ételünkhöz, mivel aromája erős, hosszan tartó, így nem illan el egyhamar, mint a petrezselyemé vagy a bazsalikomé.
Alap lé vagy mártás alap készítésekor dobjuk a lábosba a növény szárát, és a leveleit félre tehetjük, hiszen ez értékesebb lehet, a befejező műveleteknél. Ide értem a „felrottyan és kész” fázist is, mikor a zellerkrém levesünknek már csak egy – két perc forralásra van szüksége. A friss kakukkfű leveleket ekkor hozzáadva az adott ételünkhöz, ad legalább egy pluszt. Egyben remek illattal rendelkezik majd fogásunk, másrészt az említett zellerkrémleves tetején nagyszerű élénkzöld mozaikként szerepel, ami egyben díszítés is.

Úgy érzem itt az ideje, hogy bemutassam az én két kedvenc és egyszerű kagylóételemet, mely nem létezne kakukkfű nélkül. 

Szerezzük hát be a hozzávalókat 2 főre:

• Vongole kagyló                             1 kg
• Zsíros tejszín (31 %-os)               1 dl
• 80 % -os vaj                                   10 dkg
• fehér vagy shalotta hagyma       1 közepes fej
• Fokhagyma                                    3 cikkely
• Száraz Fehérbor                           1 dl
• Sárgarépa                                      1 kisebb szál
• Angol zeller                                   1 szár
• Kakukkfű                                       3-4 szál
• Petrezselyem                                1 kis csokor
• Babérlevél                                     2 levél
• só, bors,                                         ízlés szerint
• citrom                                            1 db
• wok                                                 1 db

Sikeres előkészületek után indulhat a főzőcske:

Első lépés, hogy a kagylókat gondosan átválogatjuk, majd átmossuk. Csak a töretlen kagylószemek a főzésre méltóak, amik tökéletesen zártak, vagy piszkálás hatására bezáródnak. Ilyenkor bizonyosodhatunk meg róla, hogy kagylóink élnek e még. Sikeres válogatást követően, nyugodtan áztassuk be őket 2-3 percre, szépen megnyílnak majd a vízben és lehetőségünk nyílik arra, hogy kimossuk belőlük a homokszemcséket, amit a héjuk rejt. 
Jöhetnek a zöldségek, hagymák, répa és a zellerszár meghámozása. Az utóbbi azért lehet meghatározó, mert található rajta hosszanti irányban egy vékony, viszont erős kéreg, ami kellemetlen lehet, mikor az ember nem tudja elrágni, és nyűglődik vele a szájában, miközben élvezhetné az ételt. Egyszerűen csak meghámozzuk, mint egy zöldséggyökeret.
A shalotta-t vagy fehéret apróra, a répát és a zellert csíkokra vágjuk, a fokhagymát egyszerűen pépesre zúzzuk. A petrezselyem zöldjét és a kakukkfű leveleit finomra aprítjuk.
Azért wok-ban ajánlom a készítését az ételnek, mert ebben lesz, majd helye a kagylóknak kinyílni a későbbiekben. A vajat felolvasztjuk, majd az apróra vágott shalotta vagy fehér hagymát lassú tűzön üvegesre pároljuk. Ekkor mehet is hozzá a babérlevél, a kakukkfű szára, levelei nélkül, a fokhagyma zúzva, egy csipet só és bors. 1-2 perc pirítás után, felöntjük fehérborral és kiforraljuk. Ezt követően hozzáadjuk a tejszínt, a répát és a zellert. Addig forraljuk alacsony lángon, míg a zöldségek roppanósak maradnak de már majdnem megpuhultak teljesen. Hogyis… rest, azaz!
Ekkor teszünk hozzá 1 dl vizet, magasabb lángra kapcsolunk, és ha felforrt, beleöntjük a már kiválogatott kagylókat. Abban a pillanatban lefedjük és várunk, míg a héjasok kinyílanak. Közben ne keverjük, csak rázogassuk a wok-unkat. Ha kagylók kinyíltak, szórjuk rá a petrezselymet és a kakukkfüvet, majd forgassuk át még egyszer. 
Tálalhatunk. Csak azokat a kagylótesteket fogyasszuk, amelyeknek kinyílt a héja. Amelyikek zárva maradtak, azokat dobjuk ki. 

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Ha minden igaz, akkor kettő receptet ígértem. Nézzük tehát a következőt.

A kagyló elkészíthető paradicsomos formában is, természetesen elhagyhatatlan hozzávaló a kakukkfű. Ne ijedjen meg senki, a kis vongólék nem dagadtak ilyen feketére, csupán ennél a receptnél egy más fajta kagylót használtam, a változatosság kedvéért.

Hozzávalók 2 főre:

• fekete kagyló                  1 kg
• paradicsom                     0,5 kg
• oliva olaj                          0,5 dl
• koktél paradicsom         3-4 szem
• fokhagyma                      3-4 cikk
• fehérbor                          1 dl
• angolzeller                       1 szál
• fehér hagyma                 1 közepes fej
• Babérlevél                       2 levél
• snidling, petrezselyem  1-1 csomó
• kakukkfű                          3-4 szál
• Citrom                              1 db
• só, bors                            ízlés szerint
• spagetti                            20 dkg
• jég                                    egy kevéske

Az elkészítéshez néhány hasznos tipp:

Elsőként tisztítsuk meg a kagylókat, és válogassuk át őket. Csak a töretlen és jól zárt szemeket használjuk.
A zöldségeket tisztítsuk meg, és az angolzeller szárat vékonyan hámozzuk meg. A fehér hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát zúzzuk péppé, a snidlinget és a petrezselymet a kaukkfű leveleivel vágjuk finomra. Remélem semmi alapanyag nem maradt előkészületlen, és jöhet a főzés.
Egy tálkába engedjünk hideg vizet, és tegyük bele a jeget. Lábasban forraljunk sós vizet, olyan 3 litert, majd az egész mosott paradicsomokat a szárcsatlakozásnál X alakban bemetszve mártsuk bele egy szedőkanál segítségével, néhány másodperc elteltével pedig dobjuk bele a jeges vízbe. A héja a vágás mentén elválik a paradicsom húsától, így könnyedén meghámozhatjuk a tomatókat. A magokat kikaparjuk, majd a húsát felkockázzuk. A paradicsomok főzőlevében bátran főzzük ki a spagetti tésztát 6-8 perc alatt, majd szűrjük le.
Oliva olajon, alacsony lángon a fehér hagymát üvegesre pirítjuk, hozzádobjuk a fokhagymát és a fűszereket, mint babérlevél, bors, kakukkfű szára, és egy csipet só ízesítésnek. Pirítjuk, majd fölengedjük fehérborral, és ha kiforraltuk mehet bele a kockázott paradicsom hús. Így el is készítettük nagyszerű paradicsommártásunkat. Nagy lángra kapcsolunk és a mártásunkba öntjük a kagylókat, lefedjük. Közben ne keverjük, csak rázogassuk. Ha a héjasok kinyíltak, a vágott zöldfűszereket és a kifőzött tésztánkat forgassuk össze a paradicsomos kagylónkkal és mehet a tálalás.   

A következő részben sertés kerül az asztalra, természetesen zöld fűszerrel párosítva. 

„Szóval az őröltet ne a lábasba, inkább a kanálra, belapátolom és elmúlt minden bajom? „ - Kérdezte egyik barátom, mikor említettem neki, hogy a paprika nem csupán az ételeknek ad színt, hanem a hétköznapoknak is. Válaszként úgy fogalmaztam: "számos bajra lehet kisegítő megoldás."

Tárolását illetően a fűszerpaprika akkor marad számunkra hónapokig kiváló minőségű, ha zárt dobozban hűvös, sötét helyen tartjuk. Legutolsó választásként a hűtőszekrény is nagyon jó otthont adhat neki, feltéve, ha nem rendelkezünk spajz-al. Ez azért fontos, mert festékanyaga fény hatására is bomlik, így romlik a színező képessége.
Mindamellett, hogy fűszerünk nagyszerű ízt és színt képes varázsolni ételünknek, nem merült ki a tudástára, amit a címből is gondolhattunk. Magas a C-vitamin tartalma, az őrlési idényben ez a 300mg/100 grammot is elérheti, ami ugyan az idő múlásával fokozatosan csökken, viszont így sem elhanyagolható. Ezen túlmenően A és B- vitaminforrásként is hasznos, sőt mi több, illóolajokban, zsírban és ásványi anyagokban is gazdag.
Már felmerülhet bennünk a kérdés, vajon tényleg több mint fűszer?

A választott alanyom, a karotin mellett, szaponinokat is hordoz magában, ami érthetőbben annyit jelent, mint másodlagos anyagcsere – termékek, melyek csökkentik a koleszterinszintet, baktérium – és vírusölő hatásuk védi a szervezetet a kórokozóktól. Állítólag a szaponinok megelőzik a gyomor-bél traktus tumoros elfajulását is.
Régen is fogyasztották, mint gyógynövényt, többek között a reumatikus betegségekre gyakorolt kedvező hatása miatt. P- vitamint tartalmának köszönhetően az érrendszeri működésben is kulcsfontosságú szerepet játszik.
Egy szó erejéig visszakanyarodva pár évtizeddel, az 1831. évi kolerajárvány idején, mint megelőző gyógyszer vált ismerté. 

Napjainkban egyre többen panaszkodnak migrénes fejfájásra vagy az időjárás változás okozta „nyomott a fejem” állapottól közérzetük rossz. Minél erősebb paprikát, vagy fűszerpaprika – őrleményt eszünk, amiben van egy jó adag kapszaicin, erre enyhítő megoldás lehet. Egyik nagyon jó tulajdonsága a csípősség okozójának, hogy enyhíti a fejfájást, sőt, csökkenti a reumás izületi gyulladásokat is, ilyenkor már lehetséges, hogy hatásosabb kapszaicin tartalmú kenőcsöt esetleg tapaszt is alkalmazni.
Mindemellett az ördögien pikáns hatóanyag, megvédi a DNS-ünket, az örökítőnket, a káros karcinogén vegyület hatása ellen.
Gondolná az ember, hogy a konyhában, akár a mindennapokban használt kis zacsiban tartott porocska, milyen hasznos is tud lenni?
Visszatérve akár a csemege paprikáig, vigyázniuk kell a fogyókúrázóknak, mert magas cukortartalommal bír a nevezett ízesítő, pontosabban 20-25 %-a cukor. Ez számilag annyit jelent, hogy tartalmaz 1000-1500 KJ\100g.

A végszót zárnám egy ideillő mondattal, amiből bőven kiveszi a részét a fentiekben említett fűszer-őrleményünk:

„ Van, aki gazdagságra áhítozik, akad, aki hírnévre, de mindenki vágyik egy jó gulyáslevesre! „

Egy kis segítség egy nagyon ütős gulyás összekovácsolására:
Hozzávalók 4 főre:

• füstölt szalonna                                                      20 dkg
• vöröshagyma                                                   3-4 közepes fej
• fokhagyma                                                       1 kisebb fej
• marhahús (lehetőleg comb)                      40 dkg
• füstölt sertés oldalas                                    40 dkg
• lecsó paprika és paradicsom                    2-2 db
• burgonya                                                           30 dkg
• répa és petrezselyem gyökér                   2-2 szál
• paszternák                                                        1 szál
• só, bors, őrölt köménymag,                       ízlés szerint kb 1 púpos kiskanál
• római kömény őrölt       (a csel)                 fél púpos kiskanál
• fűszerpaprika – őrlemény                          2-3 teáskanál

Ha a műhely előállt, készítsük hát el:

Első lépésben, minden hozzávalót kockázzunk föl, a vöröshagymát és a szalonnát finomra, a zöldségeket 1x1 -, a marhát 1,5x1,5 cm-es kockákra daraboljuk. A sertés oldalast elég, ha csak rusztikusan tördeljük, a fokhagymát pedig péppé zúzzuk.
Fogunk egy lábast, amiben a szalonnát kiolvasztjuk, majd hozzáadva a hagymát üvegesre pirítjuk. Beledobjuk a fokhagymát, a paradicsomot és paprikát, majd addig pirítjuk, míg a vizet amit az alapanyagok tartalmaznak, elpárolog. Nagyon fontos mozzanat, hiszen a fűszerek, amik belekerülnek majd az alapunkba, zsírban oldódnak igazán, nem pedig vízben. Oldalra húzzuk a tűzről lábasunkat, és fűszerezzük a paprika őrleményünkkel, borssal, őrölt köménnyel és a csel fűszerrel, az őrölt római köménnyel.
Kevés vizet (kb 1 dl) hozzáadva felforraljuk és zsírjára pirítjuk. Ezt a műveletet háromszor ismételjük meg legalább. Így készül el, az ételünk szaftja, ami pörköltnél vagy tokánynál nagyon fontos, és gulyáslevesnél is meghatározó folyamat. Ha mindezzel megvagyunk, beleforgatjuk a marhánkat, sózzuk, majd folyamatos víz hozzáadásával pörkölt szerűen félkészre pároljuk a húsunkat. Ezen a ponton tehetjük bele a maradék zöldségeket (kivétel a krumpli) és a füstölt oldalast. Fölengedjük 1,7-2 liter vízzel és ha felfőtt alacsony lángon forraljuk. Ügyeljünk arra, hogy a zöldségünk ne főjön túl puhára, hiszen a burgonya még várat magára. Akkor dobjuk a levesünkbe a krumplit, mikor a hús és a zöldségek majdnem készen vannak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a zöldségünk rest legyen a burgonya hozzáadásakor.
Megvárjuk, míg minden egyenletesen puhára fő a lábasunkban, majd nincs más dolgunk, mint tányérokba szedni és elfogyasztani.
Remek választás lehet mellé egy friss és ropogós kenyér.

Jó étvágyat! 

Mi is jutna eszünkbe a cím hallatán, mint egy mélyvörös, pokolian pikáns régi kedvenc. Persze az ötletek lehetnek különbözőek. A szokásost, mint manapság egyre beváltabb szokás, kicsit én is megszíneztem, nem feltétlen a bejegyzés kedvéért, hanem mert szerettem volna egy pikánsabbat alkotni a már jól beváltból. Mielőtt lerántanám a leplet a receptemről, ejtenék néhány hasznos szót a célkeresztbe állított fűszerpaprika őrleményemről.

A fűszert ma már a paprika két változatából készítik, fűszerpaprikából és cseresznyepaprikából. Az előbbi (Capsicum Annuum) termése eredetileg zöld és az érés alatt veszi át végső színét, ami lehet sárga vagy a szokásos piros. A terméseket egy idény alatt háromszor szedik, majd utó érlelik őrlés előtt.
Sokakat érdekelhet, hogy mi is számít csemegének, csípősnek esetleg extra csípősnek? Egyszerű, hisz a paprika csípős, fő hatóanyaga a kapszaicin, ami zsírban jól oldódó, önmagában véve egy keserű összetevő, mely ha:

- nem haladja meg a 30mg\kg-ot, csípősségmentes, más néven csemege.
- 30-200 mg\kg között van, enyhén csípős.
- 200 mg\kg-ot meghaladja, beszélünk csípősről. 

Függetlenül attól, hogy vásárlásunk során a paprika, amit választottunk melyik helyre sorolható a csípősségskálán, tartalmaz karotint, ami felelős az őrleményünk mély és ütős színéért. 100 grammra kivetítve ez elérheti az 500 mg-ot is, ez esetben kevesebb szükséges a kívánt szín eléréséhez, akár egy pörköltnél, akár egy paprikásnál.

Ahogy azt már jómódú elődeinktől is tudhatjuk, zsiradékban oldódnak ki az íz és színanyagai a fűszerünknek. Vigyáznunk kell viszont arra, hogy ne égessük oda, mikor a felhevített zsírba szórjuk az őröltet. Esetlegesen szúrós szagot érzünk, kóstoljunk. Ha túlnyomó a keserű íz, annyit jelent, a paprikánk megégett. Ilyenkor ajánlott az egészet elölről kezdeni, mert a készíteni kívánt ételünk ízét elcsavarhatja egy teljesen kellemetlen irányba.
Ha csak só és bors mellett használjuk is nagyszerű ízt ad szárnyasoknak, zöldségeknek, tepsis – rakott egytálételeknek, halaknak, kiemelve itt a Bajai vagy a Szegedi Halászlevet, ami szintén nem működő étel jó minőségű őrlemény hiányában. A magyar konyha egyik elengedhetetlen alapanyaga, mely az ételt színvonalasabbá varázsolja.

Visszatérve a fogásra, amit ígértem, nézzük hát mi lapul a köpeny alatt.
Ki ne vágyna egy jó forró és telítő paprikás krumplira egy téli szombat reggelen. 

Eme remek egytálétel hozzávalói:

• füstölt szalonna                              150 g
• vöröshagyma                   3 közepes fej
• fokhagyma                        5-6 cikk
• babérlevél                         4-6 levélke
• paradicsom                       2 db közepes
• tv paprika                           2 db
• burgonya                           1000 g
• mustár                                2 evőkanál
• tejföl 20 %-os                   4 dl
• só, bors                                               ízlés szerint
• lángolt kolbász                 400 g

Nem maradt más dolgunk, mint elkészíteni:

A szalonna kockákat kiolvasztjuk, leszűrjük, és a kockákat félretesszük. A mustárt a tejföllel egy tálkában simára keverjük. A lángolt kolbászt száraz serpenyőben megsütjük, és a zsírját a szalonnazsírhoz öntjük. A zsírban az apróra vágott vöröshagymát megpirítjuk, hozzáadjuk a fokhagymát, babérlevelet, borsot, felkockázott paradicsomot és paprikát. Kevés lével, 3 alkalommal visszapároljuk.
Sózzuk, beleöntjük a kockázott burgonyát, és puhára pároljuk fedő alatt. A végén mustáros tejföllel dúsítjuk, majd beleforraljuk a kolbászkarikákat és a szalonnakockákat. Egy friss és ropogós bagett-el már fogyaszthatjuk is. 

Várlak titeket a következő részben, ahol kitérek a paprika jótékony hatásaira is. 

Sokan a paprikát a magyar pusztákkal hozzák összefüggésbe, pedig a paprika bölcsője a trópusi Amerika. Először a spanyol konkvisztádorok hozták Európába, s lett közkedvelt világszerte. A 18. századig nem vált ismertté Magyarországon, mint fűszer, majd ezt követően Szeged és Kalocsa környékén kezdtek bele őseink a tömeges paprika termesztésébe és őrlésébe. A hangsúly itt van, a porrá varázsolásán a növény gyümölcsének. Az alföldi parasztok jöttek rá a paprikában nyugvó tűz erejének növelésére, itt nem kifejezetten a csípősségére gondolok, azt majd kicsit később, hanem az őrlésre és arra, hogy sertészsírban piruló hagymához adva adja ki igazán a szín és íz anyagait.

Innentől beszélhetünk a fűszerpaprikáról, mint Hungarikumról, melynek őshazája a nagykontinens. A csemege elterjedtével borspótló fűszerként használták, közkedvelt lett, hívták Pirosborsnak, Zöldborsnak, Spanyolbors és Veresborsnak is.
A paprika porként való felhasználása teljesen átalakította a magyar konyhát, ezzel készülő máig fennmaradt és használt ételek készültek el, melyekből kiemelnék párat, amik a fűszerpaprika hozzáadása nélkül teljesen elvesztenék jellegüket és karakterüket. Ide sorolnám a gulyáslevesünket, a tejfölös paprikásunkat, a töltött káposztánkat és végül, de nem utolsó sorban pörköltünket.
A fűszerpaprika - őrlemény mindmáig magyar nemzeti fűszer, sehol másutt a világon por alakban, egyéb fűszer nélkül nem használják. A legnépszerűbbek, és szinte minden bolt vagy áruház polcain megtalálható a Kalocsai és a Szegedi Fűszerpaprika, amit személy szerint én is ajánlanék konyhai célú felhasználásra.


Ha ezek után kedvünk támadt a magyaros ízek világához, ajánlok egy régi kedvencet, új köntösben.

Harcsapaprikás kapros burgonyalángosban:

Hozzávalók 4 főre: 

• vöröshagyma 2-3 kisebb fej
• olaj 4 evőkanál
• fűszerpaprika őrlemény 2-3 púpos teáskanál (minőségétől függően)
• harcsahús 80 dkg
• tejföl 4 evőkanál
• tejszín 2 evőkanál
• só, bors, ízlés szerint
• citrom 1 db

Hozzávalók a lángoshoz: 

• burgonya 0,5 kg
• friss kapor
• liszt 20-25 dkg
• tojás sárgája 1 db
• só ízlés szerint

Elkészítés::
A burgonyát hámozzuk, daraboljuk, sós vízben föltesszük egy lábosban, amíg puhára fő, elkészítjük a paprikásunk alapját.
A harcsahúsunkat, előkészítjük, ha kell, lebőrözzük, kiszálkázzuk, és 2x2 cm-esre daraboljuk. Ha van lehetőség, akkor jobb, ha már az eladótól így kérjük. Sóval kellően összeforgatjuk, és állni hagyjuk.
Egy keverőtálban habverő segítségével, kevés vízzel simára keverjük a tejfölt és a tejszínt.
A vöröshagymát apró kockákra vágjuk, felhevített olajon üvegesre pirítjuk, lehúzzuk a tűzről, rádobjuk a borsot és a paprika őrleményt, kevés vízzel, 3 alkalommal visszapároljuk zsírjára alacsony hőfokon. Hozzáadjuk a harcsa 10 %-át, ami lehet szürke- vagy afrikai harcsahús is.
Ha a hal puhára párolódott, egy turmixgéppel pürésítjük az alapunkat, közben szakaszosan öntjük bele a kikevert tejszín egyvelegünket.
Ez a kis trükk megadja a kellő sűrűséget, és állagot, hogy később stabil szaftot kapjunk liszt használata nélkül. Ha végeztünk a művelettel, a robotgépet eltávolítjuk, majd a maradék harcsahusit 2-3 perc alatt készre forraljuk. Sóval utóízesítünk, és készíthetjük a lángosunkat.
Nagyon egyszerű, sokak számára ismert recept, hiszen minden magyar családban, ahol volt vagy még van sparhelt, biztos ismerik a burgonyalángos varázsát.
A puhára főtt burgonyánkat, leszűrjük, és még forrón áttörjük. Ha kihűlt, összedolgozzuk a liszttel, tojássárgájával, sóval, és a frissen vágott kaporral. A kapott tésztánkból nyolc egyenlő bucit formázunk, ezeket kör alakúra nyújtjuk és olajozott sparhelt lapon, vagy serpenyőben sütjük. Közepes hőfokon oldalanként egy-egy perc elegendő lehet, hogy a lángoskák készen legyenek.
Tésztás vagy leveses tálba fektetjük a lángosunkat, belemerjük a paprikásunkat, 4 részt összefogva és átszúrva egy pálcával tálalhatjuk is.
Jó étvágyat hozzá!

Várlak titeket a következő részben, ahol a fűszerpaprikáról még bővebben lesz szó, és persze mellékelek hozzá receptet is!