A történelem során teljes pompájukban már az ókori Egyiptomban is feltűntek a fűszerek. A világon szinte mindenki a múmia fogalmát az egyiptomi civilizációval köti össze. Noha a fűszereiket kedvelték ételeikben és a konyhában, még inkább fontosnak tartották a múmiák balzsamozásánál. A múmiák nem mások, mint tartósított holttestek. A mumifikáláshoz rengeteg, több kilogrammnyi köményt, ánizst, majoránnát, kassziát, kakukkfüvet és más egzotikus fűszert használtak.
A kerti kakukkfű, kicsit latinul Thymus vulgaris, egyes elméletek szerint, az óegyiptomi balzsamozó Thm vagy Tham szóig vezethető vissza.
Manapság egyre többen használják a növényt, inhalálásra és fürdőzésre is, mert illóolaja serkenti az immunrendszer működését és a fehérjesejtek termelődését. Nem véletlenül már a régmúltban is a fertőzések gyógyszere volt. Hatása máig rendületlen, torokfájás, köhögés és egyéb légúti bajok ellen számos gyógynövény könyv ajánlja.

Mivel illata is kellemes, füstölésre és testbedörzsölésre is alkalmazható. Nincs más dolgunk, mint hozzájutni egy kis kiszerelésű extra szűz oliva olajhoz, azt a kakukkfűvel együtt nagyon alacsony lángon fölhevíteni 60-70 C°-ig. 1 perc után, levenni a tűzről és megvárni míg kihűl, üvegbe zárni és eltenni 24-36 órára száraz hűvös helyre. Ez alatt az idő alatt, a kaukkfű erejét lágyan magába szívja az olajunk, amivel külsőleg kezelhetjük járványos időkben torkunkat, vagy izomgyulladásainkat.

1719-ben Neumann Caspar fedezte föl illóolajának fő hatóanyagát a timolt, mely nagyon hatásos gátló anyag a gombák, bélférgek és baktériumok ellen. A timolt rendszeres fertőtlenítőszerként alkalmazták az első világháborúig, ami aztán ki is robbantotta az úgynevezett kakukkfűválságot.
A kis óegyiptomi varázsnövényünk illóolaja tartalmaz még karvakolt, ami baktérium, vírusölő és egyben fertőtlenítő hatású vegyület.
A hindu népi orvoslás a mai napig féregűző szerként használja a jellemzett növényünket.

Vegyünk hát egy csésze jó forró vizet, 2-3 kiskanál friss kakukkfűlevelet, szórjuk bele, és öt perc pihentetés után lassan kortyolva, gőzét belélegezve fogyasszuk el. Ha a megfázás korai vagy kései szakaszában járunk, a teát igyuk mézzel. Ennek a remek italnak kellemes íze mellett, gyomornyugtató és kedélyjavító hatása is lesz, nem beszélve arról, hogy másnaposság ellen is jó.
A kakucskafű a francia konyha egyik klasszikus fűszere a petrezselyem mellett, de a világon mindenhol kedvelik. Szerencsénkre elég könnyen hozzájuthatunk mi is, télen szárítva, szárról vágottan, viszont kora tavasszal már cserepes formában is. Mindenképpen a friss növény használatát javaslom, akár gyógyászati célra, akár főzésre szeretnénk használni.
Remekül passzol, halakhoz, tengergyümölcseihez, főleg a citromos kakukkfű. Kiváltképp alkalmazhatjuk nehezebben emészthető ételekhez, mint a gombák, vagy a zsírosabb húsok. Legyen itt szó bárányról, marháról vagy sertésről. Ha már itt tartunk, akkor legyen szó sertésről, ugyanis a következő receptem egy malactarja, amit kakukkfűvel sütve tettem a vasárnapi családi ebéd fő fogásává.
Mindenkinek bátran ajánlom, tálaláskor a frissen facsart lime levével nagyon hamar elfogyott.

Lássuk, hogyan kerülnek bele a rómaiba az alapanyagok:

   • malactarja                         1 db (1,3-1,5 kg)
   • római tál                            1 db
   • sertés zsír                          1 evőkanál
   • vöröshagyma                    2 nagyobb fej
   • fokhagyma                        1 fej
   • sárgarépa                          3-4 szál
   • petrezselyem gyökér       2-3 szál
   • zeller gumó                       1\2 db
   • friss kakukkfű                  1 csomó
   • friss petrezselyem           1 csomó
   • lime                                    1 db
   • só, bors                              ízlés szerint


Első fontos lépés, hogy egy éjszakára a római tálunkat áztassuk be hideg vízbe, hogy a kerámia megszívja magát, így nem fogja a nedvességet elszippantani a húsunktól. A húsunkat ugyanekkor éjszaka dörzsöljük be borssal és a kakukkfű felének a leveleivel.
Másnap reggel kiemelve a vízből a rómait, csöpögtessük le, és kenjük ki a sertés zsírral. A malactarját formázzuk, ha szükséges, majd sóval jól dörzsöljük be. A megtisztított zöldségeket (hagyma, fokhagyma, répa, gyökér, zellergumó darabolva, petrezselyem zöld) dobáljuk bele a kakukkfű másik részével egyetemben a római tálba, majd fektessük rá a húsunkat. A husit azért szabad csak sütés előtt sózni, mert ha azt egy éjszakával hamarabb tennénk meg, akkor az értékes húsnedvek, jóval sütés előtt távoznának belőle. Előmelegített 220-230 C°-os sütőbe tesszük be, és itt sem szurkáljuk majd a kis disznóságot sülése közben. Inkább 15-20 percenként vegyük ki és locsolgassuk meg az alatta lévő lével, így megóvjuk a korai kiszáradástól. Az én jelöltem 120 perc hőkezelés után, tökéletesen omlóssá varázsolódott.

Köretnek hagymás habos burgonyát tálaltam hozzá (4 főre):

   • burgonya                 1 kg
   • tejföl                         1 kis doboz (175 gramm)
   • 80 % -os vaj            15 dkg
   • tej 2,8 %-os             4-7 dl
   • petrezselyem          1 csomó
   • lilahagyma              2 közepes fej
   • só                              ízlés szerint

Habos burgonya? : Ez alatt azt értem, hogy burgonyapor nélkül készült habosított burgonya püré.
Elsőként a petrezselymet és a lilahagymát finomra vágjuk.
Biztos szemet szúrt az anyaghányadnál a tej, hogy lehet most 4 vagy 7 dl. Azért nem mertem erősködni a tej mennyiségének konkrét megadásával, mert ugyanis nagyban függ, milyen minőségű burgonyát választunk. Vannak ugyanis „A”(salátaburgonyák), „B” és „C” jelzésű burgonyák. A jelzések a keményítőtartalmukat jelenti, ami meghatározza, hogy a krumplicskák formatartóak e, ők az „A”-k, vagy porhanyósan szétfövősök e, na, ők a „C”-k. Ha lehet, inkább válasszunk „B-C” vagy „C” jelzésű burgonyát, ha zöldségesnél járunk. Ilyenek az Hópehely, Góliát, Tangó vagy Atlantic, Fasan, Lady Rosetta és Oscar fajtájú burgonyák. Amennyiben sikerült beszereznünk akkor hát a krumplikat megpucoljuk, kockázzuk és jó sós vízben föltesszük főni. A tejet kis nyeles láboskában lassú tűzön forrásig hevítjük. Ha a burgonyánk puhára főtt, leszűrjük, és egy habverő - gép segítségével elkezdjük pépesre zúzni.Közben folyamatosan adagoljuk hozzá a forró tejet, és a vajat. A burgonya a forró tejet nagyszerűen fölveszi, és közben habosodik is. Elérve a kívánt állagot a tejfölt hozzáadva elkeverjük benne, majd beleforgatjuk a petrezselymet és a lilahagymát is.

Jó étvágyat!