Mi is jutna eszünkbe a cím hallatán, mint egy mélyvörös, pokolian pikáns régi kedvenc. Persze az ötletek lehetnek különbözőek. A szokásost, mint manapság egyre beváltabb szokás, kicsit én is megszíneztem, nem feltétlen a bejegyzés kedvéért, hanem mert szerettem volna egy pikánsabbat alkotni a már jól beváltból. Mielőtt lerántanám a leplet a receptemről, ejtenék néhány hasznos szót a célkeresztbe állított fűszerpaprika őrleményemről.

A fűszert ma már a paprika két változatából készítik, fűszerpaprikából és cseresznyepaprikából. Az előbbi (Capsicum Annuum) termése eredetileg zöld és az érés alatt veszi át végső színét, ami lehet sárga vagy a szokásos piros. A terméseket egy idény alatt háromszor szedik, majd utó érlelik őrlés előtt.
Sokakat érdekelhet, hogy mi is számít csemegének, csípősnek esetleg extra csípősnek? Egyszerű, hisz a paprika csípős, fő hatóanyaga a kapszaicin, ami zsírban jól oldódó, önmagában véve egy keserű összetevő, mely ha:

- nem haladja meg a 30mg\kg-ot, csípősségmentes, más néven csemege.
- 30-200 mg\kg között van, enyhén csípős.
- 200 mg\kg-ot meghaladja, beszélünk csípősről. 

Függetlenül attól, hogy vásárlásunk során a paprika, amit választottunk melyik helyre sorolható a csípősségskálán, tartalmaz karotint, ami felelős az őrleményünk mély és ütős színéért. 100 grammra kivetítve ez elérheti az 500 mg-ot is, ez esetben kevesebb szükséges a kívánt szín eléréséhez, akár egy pörköltnél, akár egy paprikásnál.

Ahogy azt már jómódú elődeinktől is tudhatjuk, zsiradékban oldódnak ki az íz és színanyagai a fűszerünknek. Vigyáznunk kell viszont arra, hogy ne égessük oda, mikor a felhevített zsírba szórjuk az őröltet. Esetlegesen szúrós szagot érzünk, kóstoljunk. Ha túlnyomó a keserű íz, annyit jelent, a paprikánk megégett. Ilyenkor ajánlott az egészet elölről kezdeni, mert a készíteni kívánt ételünk ízét elcsavarhatja egy teljesen kellemetlen irányba.
Ha csak só és bors mellett használjuk is nagyszerű ízt ad szárnyasoknak, zöldségeknek, tepsis – rakott egytálételeknek, halaknak, kiemelve itt a Bajai vagy a Szegedi Halászlevet, ami szintén nem működő étel jó minőségű őrlemény hiányában. A magyar konyha egyik elengedhetetlen alapanyaga, mely az ételt színvonalasabbá varázsolja.

Visszatérve a fogásra, amit ígértem, nézzük hát mi lapul a köpeny alatt.
Ki ne vágyna egy jó forró és telítő paprikás krumplira egy téli szombat reggelen. 

Eme remek egytálétel hozzávalói:

• füstölt szalonna                              150 g
• vöröshagyma                   3 közepes fej
• fokhagyma                        5-6 cikk
• babérlevél                         4-6 levélke
• paradicsom                       2 db közepes
• tv paprika                           2 db
• burgonya                           1000 g
• mustár                                2 evőkanál
• tejföl 20 %-os                   4 dl
• só, bors                                               ízlés szerint
• lángolt kolbász                 400 g

Nem maradt más dolgunk, mint elkészíteni:

A szalonna kockákat kiolvasztjuk, leszűrjük, és a kockákat félretesszük. A mustárt a tejföllel egy tálkában simára keverjük. A lángolt kolbászt száraz serpenyőben megsütjük, és a zsírját a szalonnazsírhoz öntjük. A zsírban az apróra vágott vöröshagymát megpirítjuk, hozzáadjuk a fokhagymát, babérlevelet, borsot, felkockázott paradicsomot és paprikát. Kevés lével, 3 alkalommal visszapároljuk.
Sózzuk, beleöntjük a kockázott burgonyát, és puhára pároljuk fedő alatt. A végén mustáros tejföllel dúsítjuk, majd beleforraljuk a kolbászkarikákat és a szalonnakockákat. Egy friss és ropogós bagett-el már fogyaszthatjuk is. 

Várlak titeket a következő részben, ahol kitérek a paprika jótékony hatásaira is.